A Széchenyi tér a szegedi belváros egyik központi elhelyezkedésű, parkosított, forgalom elől részlegesen elzárt, négyszög alakú tere. Területe 50 087 négyzetméter Korzója közvetlen folytatása a sétálóutcának (Kárász utca), gyalogosforgalma így jelentős; kedvelt sétahely, rendszeresen szolgál ünnepségek, fesztiválok, vásárok színhelyeként. Helyi tömegközlekedési átszállóhely lévén, illetve középületei (városháza, bíróság, főposta, bankfiókok, Tisza Szálló, szórakozóhelyek) és pusztán elhelyezkedése folytán is igen frekventált terület. Korábban – egészen 1950-ig – vásártér volt.
A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.
Dóm tér, Fogadalmi templom (neoromán, 1913–1930) és a Dömötör-torony
A Dóm tér Szeged leghíresebb tere. A Fogadalmi templom előtti árkádsorral körbevett Dóm tér kiváló akusztikája miatt a Szegedi Szabadtéri Játékok legalkalmasabb helyszínének bizonyult.
Szeged, Szabadtéri Játékok színielőadásának építése, 1980 július végén
Európa egyik legnagyobb mozgó szabadtéri színpadát és nézőterét sikerült itt kialakítani nyaranként, az első előadásra 1931 június 13-án került sor Magyar Passió címen, 20 év kihagyástól (1939-1959) eltekintve töretlen az itteni szabadtéri előadások sikere.
Három nagy egyéniség kellett ahhoz, hogy a szegedi Fogadalmi templom és az azt körülvevő Dóm tér épületegyüttes létrejöjjön, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, Glattfelder Gyula csanádi püspök és Rerrich Béla műépítész. Legszebben Bálint Sándor néprajztudós és művészettörténész írta le a Fogadalmi Templommal szinte összeforrt Rerrich Béla által tervezett és kivitelezett Dóm téregyüttes létrejöttét. Ez a téregyüttes a két világháború közti időszak egyik legszebb magyar építészeti alkotása.[2] U alakban fogja közre a legartisztikusabb hazai modern térkompoziciót. Nyugati oldala a kollégium és a Hittudományi Főiskola, délnyugati sarka a püspöki palota, déli és keleti oldalán egytemi tantermek és kutatóintézetek foglalnak helyet. A klinker téglából készült együttest főleg az észak-európai országok téglaarchitektúrája ihlette, járt is korábban Rerrich Béla ezekben az országokban is építészeti tanulmányúton, tanulmányozta is a modern stockholmi városháza stílusát, de persze nincs szó közvetlen hatásról, a Dóm tér megalkotása a 19. század történelmi stílusának legérettebb, legnemesebb, legegyénibb kifejezése. Az archaizálás itt szinte megfoghatatlan, mégis jelen van, az itt felépített épületek klinkerburkolatának komorságát az oszlopok és a részletek játékossága oldja fel.[3] Bálint Sándor Borbíró Virgilt[4] idézi: "A szegedi kísérlet elvitathatatlan sikere mellett is épp úgy önmagában való, egyszeri, alkotójának rendkívüli egyéniségéhez kötött mű maradt, mint Feszl Frigyes pesti Vigadója."
A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.
Rerrich Béla művészi teremtőerejét a középkori mesterekre emlékeztető anyagtisztelettel és alázattal tudta párosítani, emlékeztet Bálint Sándor. Az alkotói művészet az utolsó percig, ott a kőművesek állásain is formálódott a kezében. Ő tervezte nemcsak az épületegyüttest, hanem a legkisebb iparművészeti feladatokat is. A helyszínen adta a legjobb iparosok kezébe a rajzokat, még a helyszínen is formálódott keze alatt az eszményi egész minden részlete. érzékelte minden darab kő, üveg, vas vagy sarok és sík helyzeti lehetőségeit. Meghitt és baráti volt együttműködése az iparosokkal, erről legendák keringtek később Szegeden. Bálint Sándor jóvoltából név szerint is ismerünk néhányat azok közül, akikkel Rerrich együtt dolgozott, köztük volt a budapesti Thék Endre, Seenger Béla, Forreider Béla, a szegedi Bille János, Kocsis Ferenc, Lengyel Lőrinc, Takács János, Erdélyi András. Nagyobb önállóságot csak Ohmann Béla (1890-1968) szobrász, Virágh Pál (vasmunkák kivitelezője) és Lenovszky György (kápolna festése) kaptak, de ők is Rerrich Bélával összhangban tevékenykedtek. Ohmann és Rerrich együttmunkálkodása teremtette meg Szent Gellért tömör alakját vagy a püspöki palota kerti részén lebegő Mária-szobrot.
Az árkádok alatti Nemzeti Emlékcsarnok (Pantheon) megvalósítása kiválóan sikerült. A szegedi Nemzeti Emlékcsarnok a Dóm téren, a körbefutó árkádok alatt található. Az 1930-ban létesített, azóta továbbfejlesztett Pantheon szobrai és domborművei a magyar történelem, irodalom, művészet és tudomány kiváló alakjait ábrázolják. A gyűjtemény amagyar portrészobrászatnak csaknem teljes keresztmetszetét adja. Alapját Stróbl Alajosnak, a XIX.-XX. század fordulója egyik legjelentősebb szobrászának hagyatéki anyaga képezi. [5] Gond is van azóta már vele, az ott elhelyezett szobrok és domborművek egyenetlen színvonalát már 1959-ben szóvá tette Bálint Sándor, úgy ítélte meg, hogy több szobor is cserére szorulna. (Sajnos ez ma is így van, számos szobor igen szerény állapotban van, köztük Lechner ödön szobra vagy József Attila és Vörösmarty Mihály domborműve, elkelne a folyamatos karbantartás is.)
Rerrich a Dóm tér építésével összefüggésben, 1931-ben megtervezte a XI. századból származó Dömötör-torony felújítását és annak keresztény szimbólumokkal díszített vasajtaját. Szeged büszkesége, legrégibb emléke ez az kis román- és gótikus torony.
Szegedi Vadaspark
A Szegedi Vadaspark Magyarország egyik legfiatalabb állatkertje, és a legnagyobb területű is egyben. Elsősorban veszélyeztetett fajok tartására szakosodott, különösen kiemelkedő a park dél-amerikai állatokat bemutató része.
